Vannak sötét napok. Amikor úgy érezzük, minden szó vagy tett hiábavaló. Egyszer csak teljes súlyával rank nehezedik a tehetetlenség érzése, hogy nem tudunk eleget tenni az égi hívásnak itt a földön. Mindent és mindenkit hazugnak érzünk, s meglátjuk a valóság behatároltságát teljes egészében, s főképp, hogy semmit nem tudunk tenni érte. Hogy itt az emberi álomban senkinek sem tudjuk tudtára adni, hogy ez csak álom. …

Isten gyomrában élünk. Élek. Mert nem tudom megmondani a körülöttem lévő élőlények minőségét és számát, hogy Isten egyenlően vagy egyenlőtlenül osztotta-e el az életet körülöttem. Nem tudhatom, hogy a szavaimmal nem csak magamnak írok-e. Az egész földkerekségen egyedül önmagamat tudom érző lényként azonosítani. Mivel érzéseimet kizárólag én tapasztalhatom meg, így érzéseimet semmilyen módon nem tudom megosztani. Persze, beszélhetek róla, meghallgathatom más érzéseit, de osztozni nem …

Egyetlenegy “élmény” van a földi lét megtapasztalásában, melyben nem lehet kételkedni. Ez a létélmény. A lét puszta ténye. Lehetek materialista vagy agnosztikus, de ez is mind csak egy-egy magatartás ugynabban a létben, melyben minden és mindenki él. A lét eltörölhetetlen. Gondolhatok bármit a világról, hogy például az emberiség elpusztítja majd egyszer önmagát, végleg megsemmisíti a Földet. Gondolhatom azt, hogy a Föld csak egy parányi bolygó …