irás

Egyszer egy férfi azt álmodta, hogy egy dombtetőn, egy mézeskalácsházikókból álló faluban jár, ahol csak cukrászok élnek és szemrevaló feleségeik. Az álom sajátossága az volt, ami mindannyiunkkal megesett már, hogy miközben a férfi álmodott, tudatában volt annak, hogy álmodik. Ezt gondolta: “Most, hogy tudom, hogy csak álmodom, bármit megtehetek! Azt teszek, amit csak akarok!” És ezzel nekiugrott a falu boltjában a habcsókoknak, tortáknak és édességeknek. …

Fehér város, fehér falai mögött, fehérbe öltözött emberek fehér rítusokat végeztek. „Legyen meg a te akaratod”, volt a jelmondatuk, s így cselekedeteiket az égiek ihlették. Megesett, hogy nem volt akarata, az egyiknek sem, a másiknak sem, ekkor a cselekmény elmaradt és az élet édes üresjáratban fordult egyet. Egy nap egy feketébe öltözött állt a város kapui előtt. Kedvesen köszöntötték a fehérek: „Legyen meg a te …

A végső egységbe való beleolvadás nem feltétlenül megszünést jelent. Inkább olyan mint egy találkozás egy baráttal. Készülünk a találkozóra, igyekszünk mindent elrendezni, hogy a találkozás jól sikerüljön. Végső soron azonban a találkozás sikeressége nem csak rajtunk múlik, hanem Isten kegyelmére is szükség van hozzá. És ahogyan egy baráti találkozásnál – bár a talákozás előtt mindent megtettünk -, a találkozás alatt már nincs mit tenni, ekkor …

Vannak sötét napok. Amikor úgy érezzük, minden szó vagy tett hiábavaló. Egyszer csak teljes súlyával rank nehezedik a tehetetlenség érzése, hogy nem tudunk eleget tenni az égi hívásnak itt a földön. Mindent és mindenkit hazugnak érzünk, s meglátjuk a valóság behatároltságát teljes egészében, s főképp, hogy semmit nem tudunk tenni érte. Hogy itt az emberi álomban senkinek sem tudjuk tudtára adni, hogy ez csak álom. …

Isten gyomrában élünk. Élek. Mert nem tudom megmondani a körülöttem lévő élőlények minőségét és számát, hogy Isten egyenlően vagy egyenlőtlenül osztotta-e el az életet körülöttem. Nem tudhatom, hogy a szavaimmal nem csak magamnak írok-e. Az egész földkerekségen egyedül önmagamat tudom érző lényként azonosítani. Mivel érzéseimet kizárólag én tapasztalhatom meg, így érzéseimet semmilyen módon nem tudom megosztani. Persze, beszélhetek róla, meghallgathatom más érzéseit, de osztozni nem …

Egyetlenegy “élmény” van a földi lét megtapasztalásában, melyben nem lehet kételkedni. Ez a létélmény. A lét puszta ténye. Lehetek materialista vagy agnosztikus, de ez is mind csak egy-egy magatartás ugynabban a létben, melyben minden és mindenki él. A lét eltörölhetetlen. Gondolhatok bármit a világról, hogy például az emberiség elpusztítja majd egyszer önmagát, végleg megsemmisíti a Földet. Gondolhatom azt, hogy a Föld csak egy parányi bolygó …

Mi is a szakma? Bizonyos mozdulatsorok kitartó ismétlése. Az, hogy az emberiség szakmák ezreibe oszlik fel, és egyre több szakma születik, sem egyéb, mint az Önvaló saját lényének keresése a formák világában. Szakmáinkat, bélyegeinket ruhaként viseljük, de valahol minden ruha szűk, kapar az anyaga, nem tetszik a színe, vagy egyszerűen csak elnyűvődik az idő használatával. És minden ruhaváltáskor erősödik a vágyunk, hogy ezután már csak …