Egyszer egy férfi azt álmodta, hogy egy dombtetőn, egy mézeskalácsházikókból álló faluban jár, ahol csak cukrászok élnek és szemrevaló feleségeik. Az álom sajátossága az volt, ami mindannyiunkkal megesett már, hogy miközben a férfi álmodott, tudatában volt annak, hogy álmodik. Ezt gondolta: “Most, hogy tudom, hogy csak álmodom, bármit megtehetek! Azt teszek, amit csak akarok!” És ezzel nekiugrott a falu boltjában a habcsókoknak, tortáknak és édességeknek. …

Fehér város, fehér falai mögött, fehérbe öltözött emberek fehér rítusokat végeztek. „Legyen meg a te akaratod”, volt a jelmondatuk, s így cselekedeteiket az égiek ihlették. Megesett, hogy nem volt akarata, az egyiknek sem, a másiknak sem, ekkor a cselekmény elmaradt és az élet édes üresjáratban fordult egyet. Egy nap egy feketébe öltözött állt a város kapui előtt. Kedvesen köszöntötték a fehérek: „Legyen meg a te …

A végső egységbe való beleolvadás nem feltétlenül megszünést jelent. Inkább olyan mint egy találkozás egy baráttal. Készülünk a találkozóra, igyekszünk mindent elrendezni, hogy a találkozás jól sikerüljön. Végső soron azonban a találkozás sikeressége nem csak rajtunk múlik, hanem Isten kegyelmére is szükség van hozzá. És ahogyan egy baráti találkozásnál – bár a talákozás előtt mindent megtettünk -, a találkozás alatt már nincs mit tenni, ekkor …